Az apátia
A betegeink esetében az egyik legnagyobb ellenség az állapotukba történő belefásulás, az apátia. Amikor már nem érdekli őket a környezetük ill. saját maguk sem. A gyógyulásuk szempontjából ez az indifferens állapot a legveszélyesebb, innen a legnehezebb visszahozni őket a valódi világba, ahol kihívások, élmények és megoldandó feladatok várnak rájuk.
Ilyenkor a meglepetés eszközéhez szoktunk nyúlni. Meglepetés lehet egy váratlan ismerős, egy szokatlan szituáció, egy különleges esemény. A lényeg, hogy kizökkentsük őket a közömbösségből. Hatást kell rájuk gyakorolnunk.
A nagy kérdés természetesen mindig a “hogyan”. Az állati (és így az emberi) természet is a megszokás rabja. Képesek vagyunk mindent megszokni. Emlékezz vissza a saját viselkedésedre. Amikor a nyaralás során az első napon a négy csillagos szálloda éttermében a vacsora során meglátod a választékot, elismerően bólintasz. Az elutazás előtti utolsó este ugyanez a terülj terülj asztalkám már semmilyen érzelmet nem képes kiváltani belőled.
Ezért vagyunk mi is nehéz helyzetbe azzal, hogy meglepjük a betegeinket. Mi, gondozók egy külön Excel táblázatban gyűjtjük azokat az új eszközöket, ötleteket, módszereket, amelyeket használni tudunk. Természetesen ezeket nagyon körültekintően választjuk ki: havonta egyszer közösen leülünk és a vezetőséggel együtt átbeszéljük, kinek milyen elképzelései vannak.
Az ötlet
A múlt havi megbeszélésre nagyon lelkesen és egy új ötlettel a tarsolyomban érkeztem: fotókabin. Pár nappal korábban születésnapi buliban voltam, ott láttam meg ezt a gépet. Tulajdonképpen egy fotóautomata, amellyel nagyon vicces képeket lehet csinálni és szórakoztató helyzeteket teremteni. Azonnal tudtam, hogy erre van szükségünk a rehabilitációs intézetben is. A buli szervezőjét alaposan kifaggattam és persze megszereztem a gépet bérbe adó cég weboldalának címét is.
Az intézeti megbeszélésen egy kisebb prezentációt adtam elő. Elmondtam, hogy a fotókabin egy selfie vagy szelfi gép, amellyel önmagunkról fotókat tudunk készíteni. Miért jó ez a betegeknek:
- aktivitásra késztet: a gép egy érintőképernyős kijelzővel rendelkezik. A használata nem bonyolult, de kezelni szükséges.
- együttműködésre motivál: lehetséges páros szelfiket is készíteni, ehhez társat kell választani és aktívan kommunikálni szükséges,
- jutalmaz: a szelfizés során a fotóbox azonnal elkészíti és kinyomtatja a képet,
- szórakoztat: a használata során kifejezetten mulatságos szituációs helyzetek alakulnak ki,
- kreativitásra sarkall: különböző tárgyakat (álarc, paróka, feltűnő szemüveg) biztosít a szolgáltató. A használat során ki kell találni, hogy ezeket hogyan lehet bevonni a fotózásba.
Azt láttam a többieken, hogy tetszik nekik az ötletem. A pénzügyi vezető természetesen azonnal aggályoskodni kezdett: mi lesz, ha a résztvevők nagyon belejönnek a mulatságba és több száz fotót készítenek. Megnyugtattam, hogy a bérleti díj korlátlan számú 10 x 15 cm méretű fotó kinyomtatását teszi lehetővé.
Ezt követően minden tekintet az igazgatónkra szegeződött, aki megadta a zöld jelzést a megrendelésre. Engem bízott meg a teljes lebonyolítással és megadta a büdzsé maximális méretét is. Ebbe a bérleti díjjal kényelmesen belefértünk, sőt, maradt még belőle üdítőkre és rágcsálnivalóra is.
A szervezés
A következő feladatom az volt, hogy az ideális időpontot és ideális apropót megtaláljam. A betegek között nagyon népszerű volt Lajos. Aktív korában színész volt, de számos családi tragédia után az osztályunkon kötött ki. És Lajosnak a születésnapja közeledett. Kitaláltam, hogy erre a szálra fűzöm fel az egész programot. Meghirdettem, hogy november 2.-án megtartjuk Lajos születésnapi partiját.
Megrendeltem a gépet, természetesen előzetesen egyeztettem a bérbe adó cég ügyfélszolgálatával. Nagyon részletes tájékoztatást kaptam, minden kérdésemre pontos választ adtak. A 4 órás csomagot választottam és a legharsányabb színű, négyzet mintázatú fotófalat. Talán ez a sok szín is segít majd kedvet csinálni a használatához.
A buli
A buli napján sajnos nem volt nagy izgatottság az osztályon, bár erre nem is igazán számítottam. Megérkezett a gép, 5000 Ft szállítási díj ellenében hozták-vitték a teljes felszerelést. Sőt, kaptunk a géppel egy rendkívül segítőkész asszisztenst is, aki az üzembe helyezést elvégezte. Szerencsére tisztában volt azzal, hogy speciális, kórházi körülmények közé kerül. A multifunkcionális kórterem ablak melletti sarkában alakítottuk ki a fotósarkot. Ide került egy asztal, amelyre a fotógép került. Mellé két másik asztal, egyiken a fotózási kellékek, a másikon pedig a rágcsák, üdítők. Ezek mellett pedig a fotófal.
A bulit Lajos ajándék gyerekpezsgőjének hangos durranása nyitotta meg. Ettől mindenki kicsit felébredt. Megkértem az asszisztens fiút, hogy mondjon pár szót a gép működéséről. Szerencsénk volt: nagyon jó előadókészséggel rendelkezett, humorosan mutatta be a gép lehetőségeit és tényleg kedvet csinált hozzá mindenkinek.
Biztosan ismeritek azt a szituációt, amikor elkezd játszani a zenekar és üres a táncparkett. Csak az első táncoló párnak kell megjelennie a parketten, aztán már özönlenek az emberek. Na mi is pont így jártunk. Ki kezdje el, ki csinálja az első képeket? Etelka nővér megoldotta a problémát, azonnal odalépett a géphez és már el is készültek az első szelfik. Ezt követően Lajossal együtt csinált egy páros szelfit, ezzel megtört a jég. Mindenki fotózkodni akart, alig bírtam fenntartani a rendet. Öröm volt látni az izgalomtól és a lelkesedétől kipirult arcokat.
Csak két betegünk ücsörgött továbbra is a tévé melletti kanapén. Mindketten a napokban kerültek be hozzánk. Egyikőjük programozó, a másik pedig keresőoptimalizálási szakember. Mindkettőjük diagnózisa kiégés és fizikai-érzelmi-mentális kimerültség. Mozgósítottam Etelkát, valahogyan vonja őket be a buliba. Etelka pár szót suttogott a fülükbe és a két fiatalember azonnal a fotóautomata előtt teremtek. Kérdőn néztem Etelkára. “Ígértem nekik holnap 30 perc plusz internetet, ha aktivizálják magukat”, jött a válasz. Nem szép, de hatásos megoldás volt a nővérke részéről. A programozó betegünk pár percen belül felfedezte, hogy a géppel nemcsak fotókat, hanem rövidebb mozgóképeket is lehet készíteni. Ha még kap 30 percet, akkor egy tűzfalat és egy webszervert is telepít a fotóboxra.
A mintás fotófal is nagyon népszerű volt, rengeteg több szereplős fotó készült ezek előtt. A betegeink annyira belejöttek a mulatságba, hogy rendeztek egy házi szelfi szépségversenyt. Eközben észrevétlenül átléptük a 4 órás bérleti időtartamot, szerencsére ez a helyszínen meghosszabbítható volt.
Nagyon népszerűek voltak a bérbeadó cég által biztosított parti kellékek is. Öröm volt látni, hogy a betegeink milyen motiváltan és kreatívan használták a parókát, a maszkokat és a parti szemüvegeket.
Kaptunk a fotógép asszisztensétől egy ajándék fotóalbumot és hozzá ragasztót is. Minden gondozottunk a számára legkedvesebb fotót beragasztotta az albumba. Lehetett 1-2 kedves mondatot is írni a fényképek mellé. Az albumot végül megkapta az ünnepelt. Lajost még sohasem láttam ennyire meghatódni, mint ekkor.
A képekre felkerült az intézet logója is. Ezzel elsősorban az volt a célunk, hogy az elkészült képek utólagos felhasználását korlátozzuk. Természetesen a saját fotójával mindenki szabadon rendelkezett, sokan büszkélkedtek vele később a látogatóiknak.
Az értékelés
A következő szakmai értekezleten megtörtént a születésnap kiértékelése. A fotókabin összességében nagyon jól vizsgázott. Képes volt kiemelni az ápoltakat az apatikus állapotból és szinte minden résztvevő egy magasabb energia állapotba került. Sőt, sokak esetében ez az aktivitás még napokon át megmaradt. Megállapodtunk abban, hogy legalább negyedéves rendszerességgel szervezünk olyan terápiás bulikat, amelyekre fotóautomatát bérelünk.